Shipping & Handling details Link to SHOP Please check the uploaded image (s) for the quality of the item,if there's no any other description. tear usage ,folds
Josephus Joannes Schlesinger et Anna Weibl
wiki
Csernoch Janos (Jan Černoch/Jan Czernoch; Szakolca, 1852. június 18. – Esztergom, 1927. július 25.) esztergomi érsek, bíboros–hercegprímas.
Élete[szerkesztés]Szarmazasa[szerkesztés]
Jan Černoch Szakolca (ma Skalica, Szlovakia) községben született nagyon szegény és vallasos szlovak parasztcsaladban. Édesapja Csernok Pal, édesanyja Novak Erzsébet volt.[1] Mar kisfiúként egyre több idot töltött a szlovak-magyar-német Szakolca 12. szazadban épült Szent György katolikus templomaban, ahol igen mélyen élte at a szentmisék és a Maria-litaniak, az esküvok, a keresztelok és mas liturgikus események légkörét. A helyi plébanos nagyon gyorsan felfigyelt ra és rabeszélte arra, hogy ministraljon. Csak ekkor jött ra arra, hogy egy igen tehetséges és mélyen istenfélo fiúval van dolga, aki nemcsak az anyanyelvén, szlovakul, de magyarul, csehülés németül is folyékonyan beszél, amikor közelebbrol is megismerte. Ez egyébként nem csoda, mert a községben a szlovak többség mellett, akkoriban mintegy 500 magyar és körülbelül 300 német is élt. Csernoch Janos minden nyelven jellegzetes szlovak akcentussal beszélt, ez élete végéig nem valtozott. Idoközben újabb nyelveket sajatított el, így többek között beszélt olaszul, lengyelül, romanul, ruszinul, ukranul, franciaul és spanyolul is.
Altalanos iskolai tanulmanyai[szerkesztés]
Csernoch bíboros-hercegprímas gyermekkora idején Szakolcan még alig 5000 személy élt. Ennek ellenére a nagyközség egy igazi kisvaros benyomasat keltette. A nagyközség valamennyi lakosa mélyen vallasos volt. Nem véletlenül: a Szent György-templom mellett, egy csodalatos 14. szazadi plébaniatemplom, egy karmelita templom és egy 18. szazadi ferences-rendi templom talalhato. Mivel Szakolcan akkoriban még nem volt gimnazium, a plébanos Csernoch Janost az egyik plébanos ismeroséhez Pozsonyba küldte, ahol elvégezhette a gimnaziumot. Itt az akkori esztergomi érsek, Simor Janos bíboros-hercegprímas latogatasa soran született meg a döntés arrol, hogy ezt a tehetséges falusi gyereket még tovabb kell küldeni tanulni filozofiai-teologiai egyetemi tanulmanyokra a monarchia fovarosaba, Bécsbe.
Teologiai tanulmanyai Bécsben és Romaban[szerkesztés]
Csernoch Janos bécsi teologiai tanulmanyait 1874. november 18-an fejezte be, és a teologia doktoraként Simor Janos esztergomi érsektol, bíboros-hercegprímas szentelte pappa. Simor bíboros nem véletlenül e célbol személyesen jött el Bécsbe. Ennek elsodleges oka az volt, hogy az Osztrak–Magyar Monarchia területén akkoriban alapelv volt, hogy a nemzetiségi kisebbségek lakta területeken, lelkészi, aldozopapi, plébanosi, esperesi, vagy püspöki kinevezést kötelezoen olyan papoknak kell adni, akik folyékonyan beszélik az adott kisebbség nyelvét. Csernoch Janos éppen kivalo jelölt volt ilyen plébanosnak, hiszen mar akkor jo néhany kisebbség nyelvét ismerte.
De az egyetem rektora masként döntött, és errol meggyozte a hercegprímast. Szerinte Csernoch Janos egy olyan személyiség, aki kivaloan megfelel egy kisebbségi erdélyi vagy felvidéki, esetleg vajdasagi vagy karpataljai varosba püspöknek. Így aztan ahelyett, hogy hazautazott volna, Bécsbol, útja Romaba vezetett, ahol tovabbi egyetemi tanulmanyokat végezhetett könyvtarosi, levéltarosi és kanonjogi szakon. 1877–78 között egy éven at a Krisztinavarosi templomban segédlelkészkedett. Csak 1888-ban tudta elfoglalni az elso plébanosi hivatalt:a harom nemzetiségu Radosocz (Radošovce/Radoschotz) nagyközségben, ahonnan még ugyan abban az évben Esztergomba hívtak.
Levéltaros, könyvtaros, kanonok és orszaggyulési képviselo[szerkesztés]
Eloször a Hercegprímasi Palotaban könyvtaros és levéltaros volt, dr. Lorintzy Rezso mellett mutéteknél segédkezett a Csillag utcai korhazban.[2] 1890-ben kanonok, majd tíz évvel késobb, 1901-ben a Katolikus Néppart jelöltjeként orszaggyulési képviselo lett a szakolcai kerületbol. Az 1905-ös és az 1906-os valasztasokon is bejutott. Mandatumat az 1910-es valasztasokig tartotta meg, mikoris egyhazi méltosagabol kifolyolag meghívast nyert a felsohazba. Mindenkire lenyugözoen hatott a kimagaslo intelligenciaja és példatlan mértéku nyelvtudasa. 1908–ban püspöki felszentelést nyert és Temesvaron atvette a csanadi püspökség vezetését. Mar harom év múlva – 1911-ben kalocsai érsek lett.
Magyarorszag hercegprímasa és bíboros[szerkesztés]
Miutan Vaszary Kolos bíboros-hercegprímas lemondott, 1913-ban X. Piusz papa Csernoch Janos kalocsai érseket nevezte ki esztergomi érsekké, majd közvetlenül halala elott bíborossa. Az új bíboros egy évvel késobb részt vett az új papa, XV. Benedek konklavéjaban, majd késobb XI. Piusz konklavéjaban is. Csernoch Janos bíboros-hercegprímas a Magyar Orszaggyulés forendihazanak tagjaként mindenben messzemenoen tamogatta mind a Balkan felé iranyulo hodítasokat, mind az elso vilaghaborúban valo részvételt.
Amikor 1919. marcius 21-én Magyarorszagon kikialtottak a Magyarorszagi Tanacsköztarsasagot, Csernoch hercegprímas részt vett a Horthy Miklos vezette szegedi ellenforradalmi szervezkedésben. Amikor a Tanacsköztarsasagot az antant politikai és a roman hadsereg katonai segítségével megdöntötték, Horthy Miklos altengernagyot a Magyar Kiralysag kormanyzojava valasztottak. Magyarorszag, amely mar 1918. oktober végén kikialtotta függetlenségét, 1920-ban önallo kiralysagga valt, de kiraly nélkül. Az antant nyomasara 1921-ben az orszaggyulés kimondta a Habsburg–Lotaringiai-haz tronfosztasat. Az uralkodo feladatkörét Horthy kormanyzo latta el. Csernoch hercegprímas ezt a helyzetet realpolitikusként elfogadta, de élete végéig legitimista maradt.
Csernoch Janos hercegprímas 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban. A foszékesegyhaz kriptajaban helyezték örök nyugalomra.
Fobb muvei[szerkesztés]
Jan Černoch, ThDr. (maď. Janos Csernoch, rodna matrika uvadza Csernoh) (* 18. apríl 1852, Skalica – † 25. júl 1927, Ostrihom, Maďarsko) bol ostrihomský arcibiskup, kardinal, knieža prímas Uhorska.
Životopis[upraviť | upraviť zdroj]
Narodil sa do rodiny Pavla Černocha a Alžbety, rod. Novakovej v Skalici č. p. 68 podľa vtedajšieho číslovania; za krstných rodičov mu boli Juraj Blaho a Anna Polakovič, rodičia budúceho bratislavského kanonika a slovenského kultúrneho pracovníka Pavla Blahu (1844 – 1938). Po ukončení gymnazia študoval teologiu vo Viedni. V roku 1874 bol vysvätený za kňaza. Ako farar pôsobil v Radošovciach a v Budapešti.
Prispieval do slovenských časopisov (Katolícke noviny, Kazateľňa a i.). Pozornosť maďarských vladnych kruhov vzbudil svojimi realistickými člankami v časopise Alkotmany (Ústava).
V roku 1880 sa stal profesorom teologie v Ostrihome. Vysvätený za biskupa bol v roku 1908, v roku 1913 sa stal ostrihomským arcibiskupom a v roku 1914 kardinalom.
Bol predstaviteľom politického katolicizmu, v rokoch 1901 – 1910 poslancom Uhorského snemu za Skalicu (vo farbach Zichyho ľudovej strany). Presadzoval spolupracu katolíkov a kalvínov.
Svojim darom 5 000 zlatých Spolku sv. Vincenta v roku 1905 financoval výstavbu kultúrneho domu "Katolícky kruh" ("Slovenský dom") v Skalici podľa planov architekta Dušana Jurkoviča. Prispieval aj na jeho prevadzku, hoci nesúhlasil s pročeskou orientaciou reprezentovanou Pavlom Blahom (bol s Černochom v príbuzenskom zväzku – synovcom syna jeho krstných rodičov). J. Blaho (syn P. Blahu) spomína na navštevu svojej matky u J. Černocha: „Pani kmotrenko, co si myslíte, že budu furt podporovat ten vaš panslavsky dúm? Frfotal, frfotal, ale tisícovku dal“[1]
Bol dôsledným prívržencom Uhorska, po maďarsky hovoril so zvlaštnym slovenským prízvukom.
Po obsadení Skalice vojenskými jednotkami vznikajúceho Česko-Slovenska sa jeho brat aj s manželkou stali 4. novembra 1918 obeťami beštialnej lúpežnej vraždy.
Aktívne vystupoval proti Maďarskej republike rad, neskôr po nastupe Horthyho k moci stal na čele jeho odporcov-legitimistov snažiacich sa o navrat Karola IV. na tron.
Zomrel 25. júla 1927 a je pochovaný v krypte ostrihomskej katedraly.
Simor Janos (Székesfehérvar, 1813. augusztus 23. – Esztergom, 1891. januar 23.) székesfehérvari kanonok, késobb gyori püspök, majd bíboros, hercegprímas, esztergomi érsek.
Élete[szerkesztés]Tanulmanyai[szerkesztés]
Apja, Simor Antal jomodú cipészmester, komoly, rendszereto és szigorú csaladfo volt. Édesanyja nemes Fejes Terézia (1783-1870).[1] Elemi iskolait és a gimnazium négy also osztalyat szülovarosaban végezte; a felsobb osztalyok végzésére, és német nyelvtanulas céljabol Budara vitték szülei. 1828. szeptember 17-én Rudnay Sandor prímas a pozsonyi Emericanumba küldte, ahol két évet töltött. Filozofiai tanulmanyait 1831-1832-ben Nagyszombat varosaban, a teologiai képzést pedig Bécsben a Pazmaneumban végezte.
Lelkipasztorként és professzorként[szerkesztés]
1836. oktober 28-an szentelte pappa Ürményi Péter püspök. Kaplanként elso lelkipasztori allomashelye Terézvaros lett. Jo szonoki adottsagai miatt két év múlva 1839. szeptember 22-én kinevezték egyetemi hittanarra és szonokka. Egy évre ra 1840. július 31-én a Pazmaneumba kapott tanulmanyi felügyeloi kinevezést. 1841. december 28-an lett a teologia doktora.
1842. július 14-én plébanosi kinevezést kapott Bajnara. Innen Kopacsy Jozsef esztergomi érsek 1846. július 20-an küldi az esztergomi papnevelo intézetbe tanarnak, ahol a tanulmanyaikat mar befejezett növendékeknek tartott eloadasokat.
1847-ben érseki helynök, késobb a hercegprímas titkara lett. 1850 januarjaban meghívast kapott a bécsi Hippoi Szent Agostonrol nevezett intézetbe, ahol egyhazjoggal és történelemmel foglalkozott. Ekkor lett udvari kaplan is.
1851-ben a birodalmi kormany oktatasügyi minisztérumanak osztalytanacsosava nevezte ki. Alig foglalta el ezt az allasat, par honap múlva székesfehérvari kanonokka és nemsokara széplaki apatta nevezték ki. 1854-ben miniszteri tanacsossa léptették elo. Ebben a minoségben nagyobb utazast tett Német- és Olaszorszagban.
Gyori püspökként[szerkesztés]
1857. februar 20-an a megüresedett gyori püspöki széket nyeri el. Esztergomban szentelték püspökké 1857. június 29-én, Szent Péter és Pal foapostolok ünnepén. Többször körbeutazta egyhazmegyéjét, szigorú ellenorzés ala vette papjainak muködését, az iskolaügyet mintaszerüvé tette. Életre keltette a gyori kisszeminariumot, az irgalmas novéreknek zardat, ovodat, korhazat, Sopronban leanynevelo intézetet létesített. Földeket vasarolva megteremtette az egyhazmegyei nyugdíjalapot. Muködését a kiraly 1865-ben belso titkos tanacsosi méltosaggal tüntette ki.
Esztergomi érsekként[szerkesztés]
Simor Janos hercegprímas sírköve az esztergomi bazilika altemplomaban
Scitovszky Janos esztergomi érsek halala utan rövid harom honap múlva 1867. januar 20-an Simort nevezték ki hercegprímassa. Ünnepélyes székfoglalasat majus 16-an tartotta. Nem sokkal késobb, a kiegyezés utan 1867. június 8-an mar o koronazta I. Ferenc Jozsefet magyar kirallya. Közvetlen a koronazas elott két nappal a Szent Istvan-rend nagykeresztjével tüntették ki.
1873. december 22-én IX. Piusz papa bíborossa nevezte ki. A papa halala utan a konklavén Simor Gioacchimo Peccit, a késobbi XIII. Leo papat tamogatta.
Az 1886 oktoberében tartott aranymiséje orszagos ünnepély volt. Oktober 30-an I. Ferenc Jozsef is eljött Esztergomba, hogy a bíborost személyesen üdvözölje.
Munkassaga[szerkesztés]A muvészet mecénasa[szerkesztés]
A muvészet partolojaként nagy összegeket aldozott a templomokra. Emléket allított Szondy Györgynek, Hunyadi Janosnak, Pazmany Péternek. O allította fel az elso üvegfestészeti mutermet, monumentalis irodalmi muvek kiadasat tette lehetové, igen draga mukincsekkel gazdagította a templomok kincstarait. Az új prímasi palotaban könyvtarat, képtarat és múzeumot létesített. Az esztergomi Keresztény Múzeum 1875. oktober 12-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség szamara a Foszékesegyhazi Könyvtar épületében, amely így az orszag harmadikként létrehozott, nyilvanos múzeumava valt.
Karitatív tevékenysége[szerkesztés]
Sajat költéségén arvahazakat, korhazakat alapított, a szegények megsegítésére sokat költött. Szívügye volt az iskolak tamogatasa is. Az iskolakban dolgozok szamara létrehozta a tanítok segélyalapjat. Fontosnak tartotta a nok nevelésének ügyét is. A nagy kiterjedésü prímasi birtokokat sajat maga kezelte, azoknak gazdasagat mintaszeruvé tette. Gazdatisztjei szamara pedig új nyugdíjszabalyzatot alkotott.
Irodalmi munkassaga[szerkesztés]
Fiatalabb koraban többször dolgozott külföldi tudomanyos folyoiratokba, fopasztor koraban pedig pasztorlevelet adott ki papsaga és hívei szamara. Ezek összegyüjtve megjelentek Epistolae pastorales (Esztergom 1882) címen. Egyhazi beszédeit csak halala utan adtak ki (Esztergom 1892).
Discover the collectors' agenda!
Discover the agenda
